|
Bár
Szlovákia több módon is megpróbálhatja elérni Csatáry László
kiadatását, ezek mindegyike összetett folyamat, és kevéssé
valószínű, hogy a volt kassai csendőrtisztet valóban kiadják
- derült ki abból a csütörtökön közölt elemzésből, amelyet
a SITA szlovák hírügynökség jogi szakértőkkel készíttetett.
Az analízis megállapítja, hogy Csatáry Szlovákiának való kiadatását két különböző
módon is kérheti a szlovák fél. Az egyik módszer az lenne,
hogy az illetékes szlovák szervek európai elfogató parancsot
adnának ki Csatáry ellen, a másik lehetőség a két ország
szaktárcáinak - nemzetközi szerződés alapján történő - megegyezését
feltételezi.
Az első forgatókönyv szerint az ügyben illetékes kassai,
egyes számú járásbíróságnak - mielőtt kiadja az elfogatóparancsot
- először bizonyítania kellene, hogy a Népbíróság által 1948-ban
Csatáry ellen hozott halálos ítélet 1990-ben életfogytiglani
szabadságvesztésre módosult. Amennyiben a bíróság az elfogatóparancsot
annak okán adná ki, hogy Csatáry Szlovákiában töltse le az
1948-as ítéletből adódó büntetését, nem járna sikerrel -
állapítja meg az elemzés. Rámutat: a hatályos magyar jogszabályok
ugyanis nem teszik lehetővé, hogy egy Magyarországon állandó
lakhellyel rendelkező magyar állampolgárt kiadjanak, tehát
csak arra nyílna lehetőség, hogy az érintett Magyarországon
töltse le a büntetését.
"Ez a leggyorsabb és legvalószínűbb
változat" - állapítja meg az elemzésben Marek Mihálik jogi szakértő, aki szerint "ez a módszer is rizikós". Megállapítja: amennyiben a magyar fél ugyanazon tettek miatt indít eljárást
Csatáry ellen, mint amelyek alapján a csendőrtisztet 1948-ban
elítélték, attól fogva a jog nem kötelezi a magyar hatóságokat
arra, hogy érvényt szerezzenek a Népbíróság ítéletének.
Az illetékes szlovák bíróság olyan újonnan felfedezett tettek
okán is kiadhatná az elfogatóparancsot, amelyeket az 1948-as
ítéletet hozó Népbíróság nem vizsgált. Ebben az esetben azonban
csak akkor válna indokolttá a kiadatás, amennyiben ezek kapcsán
a magyar hatóságok nem indítottak vizsgálatot az érintett
személy ellen, ám ebben az esetben - a specialitás alapelve
alapján - kizárólag ezekért a tettekért vonhatná felelőségre
a szlovák bíróság Csatáryt.
A kiadatás kérelmezésének másik - a két szaktárca megegyezését
feltételező - módja sokkal hosszadalmasabb lenne, és megvalósítása
akár évekig tarthatna - állapítja meg Lucia Mokrá, a pozsonyi
Komensky egyetem jogi szakértője. Megjegyzi: egyébként sem
valószínű, hogy ez a módszer használható lenne, hiszen ellentétben
áll egy 1989-ben Magyarország és Szlovákia között kötött
kétoldalú szerződéssel, amely a két ország hatóságainak megtiltja,
hogy a másik félnek büntetés-végrehajtás céljából kiadják
a saját állampolgáraikat.
A kassai gyűjtőtáborban elkövetett háborús bűntettek gyanúja
miatt Budapesten július 18-án őrizetbe vett, majd néhány
órával később a Budai Központi Kerületi Bíróság által házi
őrizetbe helyezett Csatáry László Szlovákiának való kiadatását
elsőként a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége
szorgalmazta. Később a kiadatás mellett foglalt állást Tomás
Borec, a szlovák igazságügyi tárca vezetője is, aki az ügyben
gyors eljárást kért az abban illetékes kassai, egyes számú
járásbíróságtól.
Csatáry László a náci bűnösök után nyomozó Simon Wiesenthal
Központ szerint 1944 tavaszán Kassán rendőrparancsnokként
kulcsszerepet játszott 15 700 zsidó Auschwitzba deportálásában.
Efraim Zuroff, a szervezet vezetője kétszer is feljelentette
Csatáry Lászlót az 1944-es, majd később az 1941-es deportálások
miatt. A Budapesti Nyomozó Főügyészség a héten alaptalannak
minősítette Efraim Zuroffnak azt az állítását, miszerint
a háborús bűntettel gyanúsított Csatáry Lászlónak köze lehetett
az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálásokhoz, az 1944-es
deportálások ügyében tovább folyik a nyomozás. A 97 éves
Csatáry kezdettől fogva tagadja bűnösségét.
Ennek ellenére az index.hu nemrég nyilvánosságra hozott egy
korabeli plakátot, melyen gettóparancsnokként szerepel
Csatáry László aláírása, valamint nyilvánosságra került
több tanúnak a vallomása is, akik a második világháború
utáni perekben vallottak Csatáry szerepéről.
„Amikor a téglagyár területére értünk,
[…], se v.c., se ivóvíz nem volt. Itt saját magunknak kellett
építeni alvásra alkalmas fedeles helyet az ottani téglagyár
anyagából. Amikor a deportálás megkezdődött, ezeket az építkezéseket
szét kellett szedni és visszavinni oda, ahonnan elhoztuk.
A gettó parancsnoka dr. Csatáry r. segédfogalmazó volt, aki
állandóan kutyakorbáccsal járt és azzal ütötte az eléje került
személyeket nemre és korra való tekintet nélkül”.
Glück Ernőné tanúkihallgatási jegyzőkönyv,
1946. január
„dr. Horváth dr. Csatáry nevezetű rendőr segédfogalmazót
nevezett ki a téglagyár ún. baloldali szárnyára, mint táborparancsnokot.
Ez a személy állandóan kutyakorbáccsal járt, és mindenkit
megütött, aki az útjába került. […] A tábor másik oldalán
dr. Szoó Tibor volt a parancsnok, akit szintén dr. Horváth
nevezett ki,”
Schwartz Jenő kihallgatási jegyzőkönyv,
1946. jan. 8.
„Egy esetben láttam, hogy Csatáry egy gyereket megvert. Csatáry
egy szadista ember volt, aki ütötte az embereket. Ez ellen
én tiltakoztam, de Csatáry azt a választ adta, hogy aki
szívbajos ne jöjjön a téglagyárba”.
Hernádi Mihály, vármegyei tiszti főorvos,
tárgyalási jegyzőkönyv, 1946. március 30.
„Én kivételezett voltam a hadikitüntetéseim miatt, ugyanis
nagyezüst, kisezüst, signum laudis és Károly-csapatkeresztem
volt. […] Mint a műszaki osztály mérnöke, valamint társaim
kiszámítottuk, hogy mennyi személy fér a rendelkezésre
álló vagonba. A számítás során 60-65 személy jött számításba,
ezt dr. Csatáry annak dacára, hogy már mi a vagonokra ráírtuk
a létszámot és a vagonparancsnok összeírta a vagonba kerülők
neveit, megsemmisítette és utasítást adott, hogy 80-85
főt is tereljenek be egy vagonba. Így állt elő az a groteszk
helyzet, hogy az utolsó vagonokba mindig 10-15 személyt
tettek be és az így lett lezárva. Minden vagont lakattal
kellett a beterelés után lezárni. […] Én személyesen odamentem
dr. Csatáryhoz, és kértem, hogy miután ezek külföldi vagonok
és nincsenek ablakkal ellátva, így kértem őt arra engedje
meg azok megnyitását. Ezt ő azzal utasította el, hogy amennyiben
ezt mégis megtesszük, rögtönítélő bíróság elé állít állami
vagyon megrongálása címén. Ugyanakkor az Imre nevű mérnök
barátom felkereste
dr. Horváth főkapitány-helyettest és ugyanezt a kérést
neki is előadta. Ezt dr. Horváth is elutasította. Mi ezt
ennek dacára is végrehajtottuk, amikor már a vagonok le
lettek zárva és a hivatalos személyek eltávoztak /tisztek/.
Mi ezt azért tettük, mert mikor felkerestük a német SS-századost,
az hallgatólagosan belegyezett. Erről később nyomozást
is indítottak, hogy ki engedélyezte és ki csinálta az ablakok
kinyitását. Ezt mi magunkra vállaltuk, mind a 12-en mérnökök.
Ugyanis ha mi ezt nem tettük volna, akkor a bent lévő túlzsúfolt
személyek levegőhiány miatt megfulladtak volna reggelre”.
Balkányi Sándor, kihallgatási jegyzőkönyv,
1946. január 10.
Egy fiatal beteg lány puskatussal való hátbaverése miatt
tiltakozott Blanka Volová egy rendőrnél: "Ez
megbosszulja magát, az Úristen ezt magának nem felejti
el!„- mondta. Erre a rendőr Csatáry elé vezette az asszonyt.
Blanka Volová neki is megismételte, mire Csatáry ezt felelte: "Hát akkor vigyétek, és adjátok meg neki, ha már az Úristennek ezt meg kell bosszulnia,
akkor már legyen valóban miért bosszút állnia!" Erre egy másik szobába vezették, levetették vele a szoknyáját és egy kereveten
meggumibotozták. Legalább 18-20 csapást kellett elszenvednie.
Csatáry parancsára hatvanéves édesanyját és két leánytestvérét
is megkínozták. Majd mindannyiukat mezítelenre vetkőztették,
megmotozták és levitték a pincébe, Csatáry irodájába, ahol
jobb kezüket bal lábukhoz kötötték, és órákon keresztül
így hagyták őket.
Blanka Volová vallomásának összefoglalója atv.hu
|
