Bár
Szlovákia több módon is megpróbálhatja elérni Csatáry László
kiadatását, ezek mindegyike összetett folyamat, és kevéssé
valószínű, hogy a volt kassai csendőrtisztet valóban kiadják
- derült ki abból a csütörtökön közölt elemzésből, amelyet
a SITA szlovák hírügynökség jogi szakértőkkel készíttetett.
Az analízis megállapítja, hogy Csatáry Szlovákiának való kiadatását két különböző
módon is kérheti a szlovák fél. Az egyik módszer az lenne,
hogy az illetékes szlovák szervek európai elfogató parancsot
adnának ki Csatáry ellen, a másik lehetőség a két ország
szaktárcáinak - nemzetközi szerződés alapján történő - megegyezését
feltételezi.
Az első forgatókönyv szerint az ügyben illetékes kassai,
egyes számú járásbíróságnak - mielőtt kiadja az elfogatóparancsot
- először bizonyítania kellene, hogy a Népbíróság által
1948-ban Csatáry ellen hozott halálos ítélet 1990-ben életfogytiglani
szabadságvesztésre módosult. Amennyiben a bíróság az elfogatóparancsot
annak okán adná ki, hogy Csatáry Szlovákiában töltse le
az 1948-as ítéletből adódó büntetését, nem járna sikerrel
- állapítja meg az elemzés. Rámutat: a hatályos magyar
jogszabályok ugyanis nem teszik lehetővé, hogy egy Magyarországon
állandó lakhellyel rendelkező magyar állampolgárt kiadjanak,
tehát csak arra nyílna lehetőség, hogy az érintett Magyarországon
töltse le a büntetését.
"
Ez a leggyorsabb és legvalószínűbb változat" -
állapítja meg az elemzésben Marek Mihálik jogi szakértő,
aki szerint "ez a módszer is rizikós". Megállapítja: amennyiben a magyar fél ugyanazon tettek miatt indít eljárást
Csatáry ellen, mint amelyek alapján a csendőrtisztet 1948-ban
elítélték, attól fogva a jog nem kötelezi a magyar hatóságokat
arra, hogy érvényt szerezzenek a Népbíróság ítéletének.
Az illetékes szlovák bíróság olyan újonnan felfedezett tettek
okán is kiadhatná az elfogatóparancsot, amelyeket az 1948-as
ítéletet hozó Népbíróság nem vizsgált. Ebben az esetben azonban
csak akkor válna indokolttá a kiadatás, amennyiben ezek kapcsán
a magyar hatóságok nem indítottak vizsgálatot az érintett
személy ellen, ám ebben az esetben - a specialitás alapelve
alapján - kizárólag ezekért a tettekért vonhatná felelőségre
a szlovák bíróság Csatáryt.
A kiadatás kérelmezésének másik - a két szaktárca megegyezését
feltételező - módja sokkal hosszadalmasabb lenne, és megvalósítása
akár évekig tarthatna - állapítja meg Lucia Mokrá, a pozsonyi
Komensky egyetem jogi szakértője. Megjegyzi: egyébként sem
valószínű, hogy ez a módszer használható lenne, hiszen ellentétben
áll egy 1989-ben Magyarország és Szlovákia között kötött
kétoldalú szerződéssel, amely a két ország hatóságainak megtiltja,
hogy a másik félnek büntetés-végrehajtás céljából kiadják
a saját állampolgáraikat.
A kassai gyűjtőtáborban elkövetett háborús bűntettek gyanúja
miatt Budapesten július 18-án őrizetbe vett, majd néhány
órával később a Budai Központi Kerületi Bíróság által házi
őrizetbe helyezett Csatáry László Szlovákiának való kiadatását
elsőként a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége
szorgalmazta. Később a kiadatás mellett foglalt állást
Tomás Borec, a szlovák igazságügyi tárca vezetője is, aki
az ügyben gyors eljárást kért az abban illetékes kassai,
egyes számú járásbíróságtól.
Csatáry László a náci bűnösök után nyomozó Simon Wiesenthal
Központ szerint 1944 tavaszán Kassán rendőrparancsnokként
kulcsszerepet játszott 15 700 zsidó Auschwitzba deportálásában.
Efraim Zuroff, a szervezet vezetője kétszer is feljelentette
Csatáry Lászlót az 1944-es, majd később az 1941-es deportálások
miatt. A Budapesti Nyomozó Főügyészség a héten alaptalannak
minősítette Efraim Zuroffnak azt az állítását, miszerint
a háborús bűntettel gyanúsított Csatáry Lászlónak köze lehetett
az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálásokhoz, az 1944-es
deportálások ügyében tovább folyik a nyomozás. A 97 éves
Csatáry kezdettől fogva tagadja bűnösségét. klubradio.hu
|