A
háborús bűncselekményekkel gyanúsított Csatáry Lászlónak
több lehet a felelőssége, mint amivel az ügyészég meggyanúsította
- mondta szerdai budapesti sajtótájékoztatóján Gellért Ádám
nemzetközi jogász, a Holokauszt Emlékközpont "Kőrösmező 1941" kutatócsoport vezetője, a lex-Biszku kidolgozója, amikor ismertette a témában
frissen feltárt magyar és szlovák levéltári iratokat. Közben
kiderült, hogy nincs meg Kassán a Csatáry ellen hozott 1948-as
eljárás ítélete.
A kassai levéltár adatai alapján a városi gettóból 1944.
május 15. és június 2. között csaknem 12 ezer embert deportáltak
Auschwitzba. A helyi vasútnál dolgozók korábbi vallomásai
több mint 15.700 deportáltról szóltak, ám erre vonatkozó
hiteles feljegyzést nem találtak - hangsúlyozta Gellért
Ádám.
A sajtótájékoztatón több olyan dokumentumot is bemutattak,
amelyen Csatáry László aláírása alatt "gettóparancsnok" titulus
szerepel. (Csatáry László a Magyar Hírlapnak néhány napja
azt nyilatkozta, "a deportálásokban nem vettem részt, a két kassai gettónál mindössze négyszer
jártam, az oda zárt zsidók fölött pedig nem a rendőrség,
hanem a németek diszponáltak".)
Gellért Ádám, aki idén áprilisban kezdett levéltári kutatásokat a témában, azt
mondta: nem áll rendelkezésre olyan írásos dokumentum, amely
bizonyítaná, hogy a Csatáry László ellen 1948-ban, Csehszlovákiában
lefolytatott perben halálra ítélték volna a férfit.
A nemzetközi jogász a felelősséggel kapcsolatban emlékeztetett
a háborús bűnösök nürnbergi pereiben képviselt amerikai álláspontra,
amely szerint "a
bűnös parancs továbbítása is bűncselekmény". (Csatáry László múlt heti ügyészségi kihallgatásán tagadta bűnösségét, de érdemi
vallomást tett a 68 évvel ezelőtt Kassán történtekről, a
többi között hivatkozott arra is, hogy parancsot teljesített,
a kötelességét végezte.)
„A gettó területén a legnagyobb szigorúság és tettleges bántalmazások voltak.
Ezeket a tettleges bántalmazásokat korbáccsal a tábor parancsnoka
végezte, ennek a tábornak dr. Csatáry László r.s. fogalmazó
volt. A táborparancsnok elrendelte a gettó területén különböző
munkálatok elvégzését szerszám nélkül, például földásás,
amit a kezünkkel kellett elvégezni, téglahordás stb. A gettó
területén nem hallgattak meg senkit, és ha valakinek valamilyen
panasza volt, akkor a zsidótanácshoz kellett fordulni, és
ez a tanács közvetített a hármas bizottság tagjaival. Amikor
Csatáry a gettó területén megjelent, pánikszerűen menekültek
előle és az egész gettó lakósai előtt köztudomású volt annak
szadista természete.”
Weiszer Rózsi tanúkihallgatási jegyzőkönyv,
1945.
Gellért Ádám hozzátette: Csatáry László ügyében lényegesen
több bizonyíték áll rendelkezésre, mint a tavaly bizonyítottság
hiányában felmentett Képíró Sándor perében. Mint elmondta:
a tavaly ősszel elhunyt Képíró Sándor csendőr százados
ellen mindössze egyetlen tanúvallomás alapján emeltek -
háborús bűncselekmény elkövetése miatt - vádat.
A Simon Wiesenthal Központ vezetője,
Efraim Zuroff július közepén a budapesti ügyészségen járt,
bizonyítékot adott át Hetényi Gábor ügyésznek arra vonatkozóan,
hogy Csatáry László kulcsszerepet játszott körülbelül 300
zsidónak Kassáról az ukrajnai Kamenyec-Podolszkijba történt
deportálásában, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket meggyilkolták.
Gellért Ádám kutatásai szerint Csatáry László 1941-ben Kecskeméten
dolgozott. Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyész budapesti sajtótájékoztatóján a múlt
héten elmondta: az eljárás eddigi adatai szerint Csatáry
Lászlót, aki rendőr volt, 1944 májusában nevezték ki a
kassai téglagyári internálótábor parancsnokává. Rendszeresen
bántalmazta kutyakorbáccsal az internáltakat nemre, korra,
egészségi állapotra tekintet nélkül, amikor pedig május-júniusban
a mintegy 12 ezer fogvatartottat 4-5 szerelvénnyel koncentrációs
táborokba - például Auschwitzba - szállították, az egyik
bevagonírozásnál megtiltotta, hogy a telezsúfolt vagonokra
szellőzőnyílást vágjanak. Ezek a cselekmények az ügyészség
szerint megvalósítják az emberek kínzásával megvalósított
háborús bűntettet, amelyért akár életfogytiglan is kiszabható.
Szita Szabolcs, a budapesti Holokauszt Emlékközpont ügyvezető
igazgatója a szerdai sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, "céljuk
nem az ítélkezés vagy a felmentés, hanem hiteles dokumentáció
bemutatása Csatáry tevékenységéről".
Csősz László, az emlékközpont munkatársa elmondta: példátlan
gyorsasággal, alig 56 nap alatt jelölték meg és gyűjtötték
össze a vidéki zsidókat, majd további 56 nap alatt csaknem
440 ezer embert deportáltak. Ez nem sikerülhetett volna
a magyar közigazgatás kollaborációja nélkül - fogalmazott
a kutató.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a háborús bűntettel gyanúsított 97 éves Csatáry
Lászlót egy héttel ezelőtt helyezte házi őrizetbe a Budai
Központi Kerületi Bíróság.
Gellért Ádám nemzetközi jogász dolgozta ki az úgynevezett
lex-Biszkut, amely elévülhetetlennek minősíti az emberiesség
elleni bűncselekményeket, és lehetővé teszi a kommunista
diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözését.
A parlament tavaly év végén hozott döntésével vonnák felelősségre
az 1956-os forradalmat követő megtorlások politikai megrendelőit,
köztük Biszku Bélát, aki 1957 és 1961 között belügyminiszter
volt.
Közben kiderült, hogy nem tartalmazza a Csatáry László ellen 1948-ban lefolytatott
eljárás ítéletét az a perdokumentáció, amelyet Szlovákia
állami archívumában őriznek Kassán - közölte a szlovák
belügyi tárca csütörtökön.
Emília Kocisová, a szlovák belügyminisztérium sajtóosztályának
munkatársa szerint a volt csendőrtiszt elleni egykori
eljárás peranyaga 48 oldalas, és 1986-ban a kassai kerületi
bíróságról került az archívumba. A peranyagban megtalálható
a feljelentés, az elfogató parancs, a tanúvallomások
jegyzőkönyvei és az a levelezés, amelyet a bíróság az
ügyben érintett intézményekkel folytatott, valamint a
kiszabott büntetést és annak indoklását tartalmazó úgynevezett "büntető
levél" is, ám a dokumentumköteg nem tartalmazza magát az ítéletet.
A belügyminisztérium közlése szerint a perdokumentáció
valószínűleg már annak az archívum munkatársai általi
átvételekor sem tartalmazta az ítéletet, mivel a halálbüntetést
kirovó ítéleteket külön tárolták. "A
bírósági gyakorlat szerint akkoriban 50 évig vagy még
annál tovább is meg kellett őrizni a periratokat, és
mivel ez nagyon hosszú idő, még mielőtt a peranyagot
az archiválták, az ítéletet máshová helyezték el" - közölte a pozsonyi belügy, amely ezt a megállapítását azzal is alátámasztja,
hogy a kassai népbíróság peranyagainak 90 százalékából
hiányzik az ítélet. Az ítéletet tartalmazó dokumentum
csak azokban a perdokumentációkban szerepel, amelyeknél
végül érvénytelenítették az ítéletet.
A héten a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége
(ÚZZNO) bejelentette: indítványozni fogja az erre illetékes
szlovák szerveknél, hogy azok kérvényezzék Magyarországtól
Csatáry László Szlovákiába való kiadatását. A szervezet
szerint a kiadatás egyik lehetséges jogalapját az szolgálhatná,
hogy Csatáry ellen "jogerős
ítélet van érvényben" Szlovákiában.
„Amikor a téglagyár területére értünk, […], se v.c., se
ivóvíz nem volt. Itt saját magunknak kellett építeni
alvásra alkalmas fedeles helyet az ottani téglagyár anyagából.
Amikor a deportálás megkezdődött, ezeket az építkezéseket
szét kellett szedni és visszavinni oda, ahonnan elhoztuk.
A gettó parancsnoka dr. Csatáry r. segédfogalmazó volt,
aki állandóan kutyakorbáccsal járt és azzal ütötte az
eléje került személyeket nemre és korra való tekintet
nélkül”.
Glück Ernőné tanúkihallgatási
jegyzőkönyv, 1946. január
„dr. Horváth dr. Csatáry nevezetű rendőr segédfogalmazót
nevezett ki a téglagyár ún. baloldali szárnyára, mint
táborparancsnokot. Ez a személy állandóan kutyakorbáccsal
járt, és mindenkit megütött, aki az útjába került. […]
A tábor másik oldalán dr. Szoó Tibor volt a parancsnok,
akit szintén dr. Horváth nevezett ki,”
Schwartz Jenő kihallgatási jegyzőkönyv,
1946. jan. 8.
„Egy esetben láttam, hogy Csatáry egy gyereket megvert.
Csatáry egy szadista ember volt, aki ütötte az embereket.
Ez ellen én tiltakoztam, de Csatáry azt a választ adta,
hogy aki szívbajos ne jöjjön a téglagyárba”.
Hernádi Mihály, vármegyei tiszti
főorvos, tárgyalási jegyzőkönyv, 1946. március 30.
„Én kivételezett voltam a hadikitüntetéseim miatt, ugyanis
nagyezüst, kisezüst, signum laudis és Károly-csapatkeresztem
volt. […] Mint a műszaki osztály mérnöke, valamint társaim
kiszámítottuk, hogy mennyi személy fér a rendelkezésre
álló vagonba. A számítás során 60-65 személy jött számításba,
ezt dr. Csatáry annak dacára, hogy már mi a vagonokra
ráírtuk a létszámot és a vagonparancsnok összeírta a
vagonba kerülők neveit, megsemmisítette és utasítást
adott, hogy 80-85 főt is tereljenek be egy vagonba. Így
állt elő az a groteszk helyzet, hogy az utolsó vagonokba
mindig 10-15 személyt tettek be és az így lett lezárva.
Minden vagont lakattal kellett a beterelés után lezárni.
[…] Én személyesen odamentem dr. Csatáryhoz, és kértem,
hogy miután ezek külföldi vagonok és nincsenek ablakkal
ellátva, így kértem őt arra engedje meg azok megnyitását.
Ezt ő azzal utasította el, hogy amennyiben ezt mégis
megtesszük, rögtönítélő bíróság elé állít állami vagyon
megrongálása címén. Ugyanakkor az Imre nevű mérnök barátom
felkereste
dr. Horváth főkapitány-helyettest és ugyanezt a kérést
neki is előadta. Ezt dr. Horváth is elutasította. Mi
ezt ennek dacára is végrehajtottuk, amikor már a vagonok
le lettek zárva és a hivatalos személyek eltávoztak /tisztek/.
Mi ezt azért tettük, mert mikor felkerestük a német SS-századost,
az hallgatólagosan belegyezett. Erről később nyomozást
is indítottak, hogy ki engedélyezte és ki csinálta az
ablakok kinyitását. Ezt mi magunkra vállaltuk, mind a
12-en mérnökök. Ugyanis ha mi ezt nem tettük volna, akkor
a bent lévő túlzsúfolt személyek levegőhiány miatt megfulladtak
volna reggelre”.
Balkányi Sándor, kihallgatási
jegyzőkönyv, 1946. január 10.
Egy fiatal beteg lány puskatussal való hátbaverése miatt
tiltakozott Blanka Volová egy rendőrnél: "Ez
megbosszulja magát, az Úristen ezt magának nem felejti
el!„- mondta. Erre a rendőr Csatáry elé vezette az asszonyt.
Blanka Volová neki is megismételte, mire Csatáry ezt
felelte: "Hát akkor vigyétek, és adjátok meg neki, ha már az Úristennek ezt meg kell bosszulnia,
akkor már legyen valóban miért bosszút állnia!" Erre egy másik szobába vezették, levetették vele a szoknyáját és egy kereveten
meggumibotozták. Legalább 18-20 csapást kellett elszenvednie.
Csatáry parancsára hatvanéves édesanyját és két leánytestvérét
is megkínozták. Majd mindannyiukat mezítelenre vetkőztették,
megmotozták és levitték a pincébe, Csatáry irodájába,
ahol jobb kezüket bal lábukhoz kötötték, és órákon keresztül
így hagyták őket.
Blanka Volová vallomásának összefoglalója atv.hu
|