Számos
korabeli, saját kezű aláírásával ellátott dokumentum bizonyítja,
hogy Csatáry László – bár most tagadja – gettóparancsnok
volt Kassán. Alapos a gyanú, hogy tevékenyen részt vett a
deportálásokban – hangsúlyozza levéltári kutatásai és a szemtanúk
egybehangzó vallomásai alapján Gellért Ádám nemzetközi büntetőjogi
szakértő.
A 97 éves Csatáry ellen, mint az közismert, a Simon Wiesenthal
Központ izraeli irodájának vezetője, Efraim Zuroff feljelentése
alapján, tavaly ősszel rendeltek el nyomozást. Az ügyészség
azt követően vette őrizetbe, hogy angol újságírók felderítették
budapesti lakóhelyét.
Az ügy kapcsán a Páva utcai holokauszt-emlékközpontban tartott rendezvényen Szita
Szabolcs történész, az intézmény ügyvezető igazgatója előrebocsátotta,
hogy a múltfeltárást tekintve Magyarország több évtizedes
késésben van. Az NSZK-ban, az egykori Nyugat-Németországban
például 1945–65 között 22 kötetben tették közzé a náci bűnök
miatt indított eljárások adatait. Régebben a németeknél is
folyt vita arról, hogy idős embereket mennyiben ildomos bíróság
elé állítani: egyértelműen arra jutottak, hogy a felelősségre
vonást „korhatár nélkül” el kell végezni. Csősz László történész
kitért arra, hogy idehaza példátlan gyorsasággal pusztították
el a vidéki zsidóságot. Adolf Eichmann kétségkívül professzionális
tömeggyilkos volt, de semmire nem ment volna a magyar közigazgatási
és rendvédelmi szervek együttműködése, kollaborációja nélkül.
Gellért Ádám – aki egyébként a holokauszt-emlékközpontban
működő Kőrösmező 1941 kutatócsoport vezetője – hónapokon
át alapos kutatásokat végzett hazai és külföldi levéltárakban.
A büntetőjogi szakértő szerint a sajtóban pontatlanságok
és tévedések is megjelentek Csatáry Lászlóval kapcsolatban,
fontos adalékok viszont még egyáltalán nem kerültek nyilvánosságra.
Az 1944-ben Magyarországhoz tartozó Kassán – folytatta – két gettó létezett,
az úgynevezett „városi” és a „téglagyári”. A városi gettó
április 21-től május közepéig működött. Az áldozatokat áttelepítették
az időközben létrehozott téglagyári gettóba, amely két részből
állt. Közvetlenül innen indultak az Auschwitzba menő transzportok:
az első május 15-én, az utolsó június 2-án. Jelenlegi ismereteink
szerint összesen csaknem 12 ezer (11 839) embert hurcoltak
marhavagonokban a haláltáborba.
Csatáry László a Magyar Hírlapnak adott interjújában elismerte, hogy jó nyelvtudásának
köszönhetően megbízták azzal, legyen összekötő a németek
és a magyarok között. Ugyanakkor azt állította, hogy csak
tolmácsolt, a városi és téglagyári gettóban – ahol szerinte
a németek parancsoltak – csupán kétszer-kétszer járt.
Ezzel szemben Gellért Ádám számos
olyan rendeletet és egyéb dokumentumot talált, amelyet Csatáry
a saját kezével „gettóparancsnokként” írt alá. A büntetőjogi
szakértő közlése szerint Csatáry május közepéig a városi
gettó parancsnoka volt, majd – napra pontosan nem tudni,
mikor – a téglagyári gettó egyik részének parancsnoka lett.
A tanúvallomások alapján több mint valószínű, hogy aktívan
részt vett a deportálások végrehajtásában: „ő is ott állt
a rámpán”.
Gellért Ádám kérdésünkre elmondta,
hogy Csatáry „rendőr (segéd)fogalmazó” létére vált gettóparancsnokká.
A rendőrségen belül a fogalmazói kar igazgatásrendészeti
feladatokat látott el: tagjai jogvégzett személyek lehettek,
belőlük kerültek ki a rendőrfőkapitányok. (Közben Csatáry
Lászlót összekötőként a kassai rendőrség politikai osztályának
vezetőjévé is kinevezték.) Csatáry az utasításokat attól
a „hármas bizottságtól” kapta, amelyet a kassai rendőrkapitányság
vezetője, egy csendőr alezredes és egy SS-százados alkotott.
Csatáry Lászlót a távollétében, 1948-ban
halálra ítélték Kassán, de az ítélet pontos tartalmával kapcsolatban
csak találgathatunk: az ítélet egyelőre nincs meg. Szlovákiában
17, a kassai rendőrkapitányság vezetője ellen lefolytatott
magyar népbírósági eljárásban 22 tanú vallott Csatáry ellen.
Gellért Ádám szerint a lényeget illetően teljesen megegyeznek
a szemtanúk: mindenki „szigorú, kegyetlen, szadisztikus”
parancsnokként írja le Csatáry Lászlót. Olyannak, aki élvezte
a hatalmat, korbáccsal járkált, és kéjjel kínoztatta a gettóba
zsúfolt szerencsétleneket.
A büntetőjogi szakértő hozzáteszi:
ahogyan más hasonló esetekben, ebben az ügyben is lényeges
tisztázni a kérdést, hogy Csatáry bizonyíthatóan a tudatában
volt-e annak, mi vár a marhavagonokban elhurcolt zsidó áldozatokra.
Ezrek embertelen körülmények között tartása, megkínzása és
bevagonírozása azonban háborús bűntettnek minősülhet, ebből
a szempontból még csak a beosztás és a rendfokozat se számít.
Gellért Ádám nem tudja, hogy az ügyészség milyen iratokból
dolgozik, az általa felkutatott dokumentumokat mindenesetre
kész átadni a vádhatóságnak. nol.hu
|