A német katonákat is meglepő kegyetlenséggel irányította Csatáry László a zsidók deportálását a kassai úgynevezett „első” zónából, amely a magyarországi holokauszt nyitányának tekinthető. A tanúvallomások szerint a rendőrparancsnok korbáccsal verte a foglyokat, a nőket megalázó motozásoknak vetette alá és lövetett a menekülőkre. Kassán járva a gettó és a szinte teljesen elpusztult zsidó közösség nyomait kerestük.

Szögesdrót mögött, víz és fekvőhely nélkül, embertelen körülmények között zsúfolták össze a zsidók nagy részét az egykori téglagyár területén – emlékezett vissza a hvg.hu által megkeresett kassai túlélő. Az akkor 14 éves Kende Csabát több helyi család bújtatta, végül más bujkáló gyerekekkel együtt egy apácakolostorban talált menedéket, így megmenekült a hírhedt gettótól. A felvidéki városban és környékén élő zsidók nagy része azonban nem volt ilyen szerencsés: az SS és a háborús bűnökkel gyanúsított Csatáry László által vezetett magyar királyi csendőrök néhány nap alatt összegyűjtötték a környékbeli zsidóság nagy részét, majd kétheti kassai fogság után Auschwitzba és más táborokba deportálták őket.

A 97 éves Csatáry László ellen a Simon Wiesenthal központ 2011 őszén tett feljelentést. A központ szerint Csatáry emberiség elleni bűncselekményt követett el, amikor 1944-ben a kassai gettó parancsnokaként közreműködött közel 16 ezer zsidó deportálásában. Júliusban a The Sun újságírói budai lakásában azonosították az idős férfit, aki ekkor már a Wiesenthal központ náci háborús bűnösöket tartalmazó listájának első helyén állt. A budapesti ügyészség nem sokkal ezután házi őrizetbe helyezte Csatáryt és nyomozást indított ellene.

A Kassáról elhurcolt 16 ezer emberből mindössze 450-en érték meg a háború végét. Jelenleg tizenöt-húsz ember él még a világ különféle országaiban, többek között Izraelben, Magyarországon és Szlovákiában. Az idős túlélők nagy része nem szívesen beszél az átéltekről, a Csatáryval kapcsolatos hírverés sokukban régi sebeket tép fel. Kassai látogatásunkkor többen is elzárkóztak attól, hogy emlékeikről beszéljenek.

Az első zóna

Magyarország 1944-es német megszállását követően Kassa és környéke lett az úgynevezett első zóna, ami azt jelentette, hogy a német és a magyar hatóságok a várost akarták elsőként „megtisztítani a zsidóktól”. A helyszínre érkezett a SS részéről Adolf Eichman, a „végső megoldás” legfőbb szervezője, illetve „szakértőként” Rudolf Höss az auschwitzi koncentrációs tábor főparancsnoka. A zónában élő zsidókat tavasszal, rendkívüli gyorsasággal küldték a Csatáry László rendőr százados által irányított kassai gettóba, ahol a gettóparancsnok kegyetlensége gyakran még a németeket is megdöbbentette.

„Amikor Horthy bevonult Kassára, magával hozta a zsidótörvényeket, az antiszemitizmust” – emlékezett vissza Kende Csaba. Amikor a második bécsi döntés értelmében Kassa és a Felvidék déli része visszakerült Magyarországhoz, már érvényben volt az első zsidótörvény, amelynek értelmében a szellemi szabadfoglalkozású állások legfeljebb húsz százalékát tölthették be zsidó vallású, illetve 1919 után kikeresztelkedett személyek. A törvény hatására vesztette el könyvkereskedői állását Kende apja, aki ezután csak segédmunkás lehetett addigi cégénél.

Kassán a második világháború előtt pezsgő zsidó közösség élt négy zsinagógával és számos imateremmel. A városban mindhárom korabeli jelentős zsidó vallási irányzat követői, a neológok, az ortodoxok és haszidok is építettek zsinagógát. A vészkorszak előtt a hatvanezres Kassa minden ötödik lakosa valamelyik zsidó közösséghez tartozott. A felvidéki zsidóság túlnyomó többsége magyar anyanyelvvel és önazonosságtudattal rendelkezett, mégis a Felvidék visszacsatolása után váltak csak igazán üldözötté.

A növekvő antiszemita közhangulat hatására Kende apja kikeresztelkedett, de a törvények ekkor már faji alapon szelektáltak. A háború kitörésekor a családfőt munkaszolgálatra vitték, majd a német megszállás után ismét letartóztatták, mint keresztény nővel házasságot kötő zsidót. A városban más vegyesházasokkal együtt egy kiürített tanonc- és árvaházban tartották fogva, majd a komáromi erődbe zárták, ahonnan csak a magyar kiugrási kísérlet alatt, a deportálások leállításakor szabadult ki.

Kende úgy emlékszik, ahogy a zsidóság jogfosztásával együtt barátai is ellene fordultak. „Azoknak a gyerekeknek, akikkel korábban együtt játszottunk, hirtelen ’büdös zsidó’ lettem, megkergettek, megvertek.”

Horthy Miklós tér
A kassai gettó területén ma már szinte semmi nem emlékeztet az múltbeli borzalmakra. Balassa Zoltán kassai történész a helyszínen tett látogatásunk alatt rámutatott: a gettó területe, amely 1944-ben egy könnyen elszigetelhető, külvárosi szomszédságnak számított, ma már szervesen illeszkedik az új belvárosba. A régi épületeket legkésőbb a hetvenes évekig elbontották, helyükön ma a szocialista időszak jellegzetes lakótelepei állnak. A környék utcaszerkezete mára felismerhetetlen, az egykori gettó középpontjában álló Horthy Miklós tér helyén ma bevásárlóközpont található. A téglagyár szintén megszűnt, a helyén bútorüzlet és lakótelep épült. Az Erdő (szlovák nevén Lesná) utca, amelyben Csatáry egykor lakott, ellenben még megtalálható, bár volt lakása és az ahhoz tartozó 16-os számú telek már nem létezik.
A háború előtt tizenkétezres zsidó közösségnek szintén alig maradt nyoma. A négy zsinagógából ma már csak az ortodox imahely működik, de a pár száz megmarad hívő inkább a kisebb imatermet használja. Az egyik neológ zsinagóga épületében ma művészetek háza, a haszid imaházban pedig egy kutatóintézet kísérleti laboratóriuma működik. A másik neológ zsinagóga sokáig elhagyatottan állt, később könyvraktárrá alakították, majd galéria működött benne. Jelenleg átalakítás alatt áll, a tervek szerint hamarosan visszaállítják eredeti állapotába.
„Terelik az embereket a vasút felé”

„Gyerekként nem értettem igazán, mi zajlik körülöttünk. Amikor Kassán elkezdték összegyűjteni a zsidókat többször elszöktem és a városban csavarogtam civil ruhában.” Kende egy ilyen alkalom során látta, milyen sorsra jutottak azok, akik nem tudták elkerülni a gettót. „A téglagyár környékét szögesdróttal zárták le, az egész területet csendőrök őrizték. A zsidó családok a szabad ég alatt, a földön aludtak, egészen közel a latrinákhoz, amelyeket nekik kellett kiásni” – emlékezett vissza Kende.

A városon kívül eső téglagyár területén volt az első gyűjtőtábor, először erre az alig kilenc négyzetkilométeres területre zárták be az Kassáról és Abaúj vármegyéből összegyűjtött közel 16 ezer zsidót. Később a foglyokat a külvárosban kijelölt területre vitték, ahol kiürített lakóházakban voltak elhelyezve két hétig, mielőtt koncentrációs táborokba szállították volna őket.

Kende szemtanúja volt az egyik, a táborok felé indított transzportnak is. „Egyik nap láttam, amint végeláthatatlan sorokban terelik az embereket a vasút felé. Közelebb próbáltam menni, mert mintha egy ismerőst láttam volna a tömegben. Nem jutottam közel, a tömegtől távolabb egy csendőr puskatussal ütött meg, amikor észrevett.” A deportálásokat a hatóság próbálta „diszkréten” végezni, a gettóban uralkodó állapotokról azonban szinte bárki tudomást szerezhetett.

„A háború vége felé egy apácakolostorban rejtettek el. Itt már anyámmal is rendszeresen tudtam találkozni, aki gyakran járt be imádkozni a zárdába. Rajtam kívül több idegen gyereket is bújtattak, akiknek különböző okokból kellett menekülniük. Nem beszéltünk róla, kinek miért kell bujkálnia, ki zsidó, és ki az, akit másért üldöznek” – emlékezett Kende. A gettó kiürítése után a nácik Kassát „Judenfrei”-nak, vagyis zsidómentesnek nyilvánították. Ezután számos, addig máshol bujkáló zsidó keresett Kassán menedéket, hiszen a már „megtisztított” városban kevésbé keresték őket. Nem sokáig lélegezhettek fel, 1944 novemberétől a nyilasok kezdtek el zsidókra vadászni, de szinte bárki, bármilyen indokkal célponttá válhatott, rendszeresek voltak az akasztások, lincselések.

Azt is lelőtték, aki megállt

Csatáry Lászlót a csehszlovák népbíróság 1948-ban halálra ítélte. A tárgyalás során tizenhét tanúvallomás hangzott el, amelyek alátámasztották Csatáry bűnösségét. A tanúk egybehangzó beszámolói alapján a 29 éves rendőrtiszt szadista gettóparancsnok volt, aki olyanokat is halálba küldött, akikre a kitelepítési parancs nem vonatkozott, vagy fizikailag képtelenek voltak az utazásra. A vallomások jelentéseit lefordító és a hvg.hu-nak is átadó Balassa Zoltán, kassai történész szerint ez arra utal, hogy nem csak szadista volt, hanem antiszemita is, meggyőződésből cselekedett és még az SS-t is túl akarta teljesíteni.

hvg.hu