A
Pesti Központi Kerületi Bíróság Vadász Viktor vezette tanácsa
bűncselekmény hiányában felmentette Efraim Zuroffot, a náci
háborús bűnösök fölkutatásával foglalkozó Simon Wiesenthal
Központ vezetőjét.
A vádlottat – magánvádas eljárásban – az 1942 januárjában
Újvidéken csendőr főhadnagyként szolgált Képíró Sándor
perelte be rágalmazásért, amiért Zuroff 2007-ben és 2008-ban
a nyilvánosság előtt háborús bűnösnek nevezte őt. Az ítélet
nem jogerős, mert a kilencvenhét éves Képíró – aki nem
volt jelen a tárgyaláson – vélhetően fellebbez.
Képíró Sándor azért indított magánvádas
eljárást Efraim Zuroff ellen, mert Zuroff 2007 áprilisában
és 2008 januárjában a Népszavában, 2007 áprilisában pedig
az Élet Menetén szónokolva olyan háborús bűnösnek nevezte
Képíró Sándort, akit a bíróság el is ítélt. A tárgyaláson
a vádlott megjelent, a magánvádló azonban nem. Szintén ott
volt Aliza Bin-Nun budapesti izraeli nagykövet, aki még az
ítélethirdetés előtt úgy fogalmazott, hogy „ez egy döntő
fontosságú ügy. Izrael köszönettel és tisztelettel tartozik
azoknak, akik a Soá áldozatainak ügyét képviselik."
Öt évvel ezelőtt Képírót a saját háza
kapujában, több kamera jelenlétében kérdezték meg, hogy milyen
érzés háborús bűnösnek lenni. Azóta több ilyen és ehhez hasonló
felvétel került fel az internetre, adatai szintén – kezdte
perbeszédét Zétényi Zsolt, Képíró jogi képviselője. Hangsúlyozta:
védence csütörtökön háborús bűnökkel vádolva bíróság elé
áll, holott Képíró semmilyen bűncselekményt nem követett
el és semmi ilyenre nem adott ki parancsot. A mostani perben
viszont a bíróság előtt elég bizonyíték van Efraim Zuroff
bűnösségét illetően. A Jobbik volt alkotmánybíró-jelöltje
hangsúlyozta: védencének a zsidósággal egyszer volt csak
kapcsolata, amikor 1942-ben egy szerb zsidó családot megmentett.
Zétényi szerint tarthatatlan a vádlott
azon érvelése, hogy 1944 januárjában Képírót az újvidéki
tisztogatásban való részvétele miatt bűnösnek mondták ki
és elítélték. A volt MDF-es képviselő szerint egyrészt a
Honvédségi Közlöny 1944. május 31-i száma egyértelműen közli,
hogy azt az ítéletet megsemmisítették. Tehát az 1944 eleji
ítélet jogilag nem létezik. Másrészt nyilvánvaló, hogy az
állam érdekeit az akkori hadbíróság gyorsan akarta érvényesíteni
„és Magyarország az angolszász orientáció állapotában volt
1943-ban” – mondta Zétényi. Az volt a legegyszerűbb, hogy
az összes vádlottat gyorsan elítélik – tette hozzá. Végül
hangsúlyozta: az 1943-44-es per tartalmilag is sántít, mert
a bizonyítás nagyon gyenge lábakon állt. Az ügyvéd hangsúlyozta:
a vádlott állításai alkalmasak az emberi méltóság teljes
megsemmisítésére. Közölte: szerinte az az 1948-as peranyag,
amelyet az alperes a mostani per irataihoz csatolt – ebben
egy Nagy János nevű csendőrt hallgattak ki, aki terhelően
vallott Képíróra – teljesen használhatatlan, mert Nagyot az ÁVO hallgatta ki és az ÁVO az önkényuralom eszköze volt.
A Népszavával szemben a magánvádló
már nyert egy helyreigazítási pert – érvelt tovább Zétényi
Zsolt. Azt mondta: a vádlott egy megtiport, jogfosztott nép
érdekében tevékenykedett „és közben elvetette a sulykot”.
Szerinte Zuroff célja, hogy akit a Soával kapcsolatban „vádolni
lehet, azokat vádolni kell a végtelenségig”. Zétényi úgy
vélte: nem egyszerűen arról van szó, hogy a vádlott valamit
tévesen érzékel. Szerinte a vádlottnak nem volt arra alapos
oka, hogy komolyan gondolja, amiket mondott. Hangsúlyozta:
Képíró az elmúlt öt évben megrokkant „és önmaga árnyékává
vált”.
Zétényi azt kérte a bíróságtól, hogy
„mivel a magánvádló becsületének súlyos csorbítására alkalmasak
a vádlott állításai”, Zuroffot mondja ki bűnösnek nagy nyilvánosság
előtt elkövetett rágalmazás vétségében és ítélje felfüggesztett
szabadságvesztésre.
Az Efraim Zuroffot képviselő Rosta
Márton „bűncselekmény hiányában” kérte védence felmentését.
Rosta egyrészt arra hivatkozott, hogy az ügy különböző jogi
fázisaiban 2007-ben a bíróság még az 1944-es ítélet végrehajthatatlanságát
mondta ki, arra azonban, hogy az az ítélet érvénytelen, csak
2009 szeptemberében hivatkozott a bíróság. Másfelől – vélte
Rosta – az 1948-as Nagy János-féle vallomás elegendő a valóság
bizonyítására. Végül Rosta közölte: csütörtökön kezdődik
az a per, amelyben Képírót háborús bűnökkel vádolják, tehát
védence kijelentéseinek lehetett némi alapja.
Az utolsó szó jogán angolul fölszólaló
vádlott a szikár jogi érvelés helyett inkább történelmi vizekre
evezett. „Nem az a kérdés, hogy Képíró Sándor bűnös-e vagy
ártatlan, hanem, hogy nekem volt-e okom a kijelentéseimet
megtenni” – mondta. Zuroff szerint minden alapja megvolt
Képírót háborús bűnösnek mondani. Már Magyarország náci megszállása
előtt is keletkezett olyan ítélet, amely megállapította Képíró
és társai bűnösségét – hivatkozott az 1944 januári ítéletre.
Szerinte Zétényi hiába hivatkozott arra, hogy ezt az ítéletet
megsemmisítették, a történelmi tényeket nem lehet figyelmen
kívül hagyni, azaz, hogy 1944. március 19-én bekövetkezett
Magyarország náci megszállása. „Aki ezt nem veszi figyelembe,
az nem ismeri a történelmet vagy hazudik” – mondta, hozzátéve,
hogy a háborús és emberiség elleni bűnök sosem évülnek el
és az tény, hogy a magyar ügyészség 2011 februárjában háborús
bűnökkel vádolta meg Képírót, őt igazolja.
Zuroff úgy folytatta: a bácskai tisztogatás
szerb és zsidó áldozatainak – köztük két-három éves, terrorizmussal
aligha vádolható gyerekeknek – az emléke megérdemli, hogy
valaki az érdekükben felszólaljon és hogy gyilkosaikat megbüntessék.
Közölte: ha az általa vezetett Simon Wiesenthal Központ nem
mozgatott volna meg minden követ az ügyben, akkor csütörtökön
Képíró nem állna vádlottként a bíróság előtt.
Az ítéletet hirdető Vadász Viktor
felmentette Efraim Zuroffot. Vadász indoklása szerint ebből
az ítéletből nem következik, hogy Képíró háborús bűnös, mert
„ennek az eljárásnak nem ez a tárgya”. A bíró hangsúlyozta:
a mostani ítéletnél figyelembe vették az 1948-as Nagy János-féle
– Képíróra nézve rendkívül kedvezőtlen – vallomást, de az
önmagában még valószínűleg kevés lett volna a mostani felmentéshez.
Azonban a mostani per egy korábbi szakaszában maga Képíró
ismerte el, hogy őt 1944 januárjában tíz évre ítélték.
Vadász úgy folytatta: a Legfelsőbb
Bíróság egyik 1999-es állásfoglalása szerint a rágalmazásnak
nem feltétele a ténybeli tévedés. Vadász ugyanakkor a Strasbourgi
Nemzetközi Bíróság több ítéletére hivatkozott. Strasbourgban
többször is kimondták, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága
a demokratikus társadalom egyik alapja. Vadász szerint függetlenül
attól, hogy mi lesz csütörtökön kezdődő Képíró-per eredménye,
a vádlott az 1944 januári ítélet alapján alappal mondhatta,
amit mondott. „Zuroff célja egyértelműen az igazság kiderítése
volt” – tette hozzá a PKKB bírája.
Zétényi Zsolt, Képíró jogi képviselője
szerint védence minden bizonnyal fellebbez, egyrészt a téves
ténymegállapítás, másrészt a tények téves értelmezése miatt.
„Az 1944-es ítélet jogilag nem létezik – közölte az hvg.hu
kérdésére az ítélethirdetés után. Az ügyvéd szerint célszerű
lett volna – ezt még az ítélethirdetés előtt indítványozták
is – ennek a pernek az ítélethirdetésével megvárni a következőét.
Az ítélethirdetés után rögtönzött sajtótájékoztatót tartott
Zétényi Zsolt, aki közölte: Képíró Sándor – akinek a héten
kezdődő perben ugyancsak ő látja el a védelmét – meg fog
jelenni a csütörtöki tárgyaláson.
hvg.hu
|