A háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándor a csütörtökön kezdődött bírósági per előtt nyilatkozott az atv.hu-nak.

A tárgyalás iránt nagy volt érdeklődés, a magyar mellett a külföldi sajtó is képviseltette magát. A per kezdete előtt a botjába kapaszkodó, nehezen mozgó 97 éves férfit a tárgyalóterem hátsó bejáratából kísérték terembe, miközben egy nő "Gyilkosok! 97 éves öregember gyilkosai!" feliratú táblát tartott a férfi elé. Képíró először a hallgatóság részére fenntartott padsorban foglalt helyet, majd a vádlottak padjához kísérték. A jelenlévők közül valaki azt kiabálta: "Biszku Bélát miért nem hoztátok ide?" A nézők között megjelent több, sárga Dávid-csillagot viselő fiatalember is.

A tárgyalás előtt Képíró Sándor az újságíróknak azt mondta: nem vett rész a vérengzésben, nem is kapott utasítást rá, ártatlanul vádolják, és szerinte ez ki is fog derülni. Mint mondta, hazugságok sorozatával vádolták meg. Arra a kérdésre, hogy fog-e vallomást tenni, azt felelte: ha kérdezik, válaszol. Az 1942-ben történtekről azt mondta: nem történt semmi, csak igazoltatás, nem igaz, hogy lemészároltak volna bárkit. A tárgyalás szerinte cirkusz, minden hazugságon alapszik. Nem tudott a mészárlásokról, felettesei nem beszéltek róla. Teljesen ártatlannak vallja magát.

A tárgyalás elején a bíró arra szólította fel a Dávid-csillagot viselőket, hogy vegyék le, és az épületen belül se hordják. A bíró megkérdezte a vádlottat, hozzájárul-e, hogy kép- és hangfelvételt készítsenek róla. Képíró nemmel felelt. A bíró a tárgyaláson megtiltotta a hallgatóságnak a véleménynyilvánítást, még a nevetést is. A szabadlábon lévő, 97 éves vádlottat egy rokona segíti abban, hogy megértse, mi hangzik el. A férfi hallása annyira rossz, hogy szinte egy szót sem ért abból, amit a bíró mond. Kijelentette: tudja, hol van, és hogy miért van itt: hazugság, koholmány alapján, ártatlanul. Szerinte rendben van az egészségi állapota, de nagyon ideges a sok hazugság miatt.

Az ügyész ezután ismertette a vádat. A vád szerint Képíró Sándor 1942 januárjában a Magyar Királyi Csendőrség V. szegedi csendőrkerületének makói tanszázadánál szolgált főhadnagyi rendfokozattal. Ebben az időben a Magyarországhoz visszacsatolt Bácskában megszaporodott partizántámadások miatt a Magyar királyi Honvédség vezérkari főnöke az 1942. január 15-i rendeletével elrendelte Újvidék város teljes átvizsgálását, és végrehajtását az V. hadtest parancsnokságra bízta.

A tisztogatással kapcsolatosan az V. hadtest parancsnoka az 1942. január 18-án kiadott rendeletében iránymutatást adott a városokban és nagyobb községekben végrehajtandó tisztogatási feladatokra. E rendelet alapján Grassy József vezérőrnagy (akkor ezredes) 1942. január 20-án kiadta azt az írásbeli karhatalmi parancsát, amely már részletesen szabályozta az Újvidéken végrehajtandó razzia során betartandó előírásokat.

Ez alapján a razziában részt vevő rendőrökből, csendőrökből és honvédekből kutató, gyűjtő és kísérő járőröket hoztak létre, feladatuk a házkutatás, motozás és igazoltatás volt. Ezeket csoportokba osztották be, amelyekbe 10-12 járőr tartozott. Ezeket a csoportokat csendőr-, illetve rendőrtisztek vezették, attól függően, hogy a járőrök csendőrökből vagy rendőrökből álltak-e. A csoportparancsnokok feladata a járőrök irányítása és az ellenőrzés volt.

Ilyen csoport parancsnok volt Képíró Sándor csendőr százados, aki 1942. január 20-án érkezett Újvidékre. Ezen az estén Gaál Lajos csendőr alezredes eligazítást tartott az újonnan érkezett csendőrtiszteknek, köztük a vádlottnak is. Nyomatékosan, felsőbb parancsra hivatkozva hangsúlyozta, hogy Újvidéken nem szabályszerű razziát, hanem kifejezetten tisztogatást kell végrehajtani, amelynek keretében a jogtalan fegyverhasználat is megengedett.

Az elhangzottakat a vádlott aggályosnak találta, ezért a csendőr alezredestől írásban kérte a parancsot, ő ezt megtagadta azzal, hogy ilyen parancsot nem szokás írásban kiadni. Ilyen előzmények után kezdődött meg 1942. január 21-én 6 órakor az újvidéki tisztogatás.

A razzia másnapján, az esti eligazításon Grassy József ezredes közölte a parancsnoki állománnyal, hogy felettesei elégedetlenek a razzia addigi eredményével, ezért arra utasította a végrehajtói állományt, hogy ha másnap polgári egyének járkálnak át a felállított kordonokon, akkor "végig kell golyószóróval lőni az utcát, és az ablakokból leselkedő személyeket is le kell lőni". Úgy fogalmazott: a razzia célja, hogy "a szemét és a piszok ússzon el".

Január 23-án a Képíró Sándor csendőr főhadnagy által irányított járőrök közül ismeretlenek indokolatlanul lelőttek négy embert, egy házaspárt, valamint egy nőt és egy férfit. A vádlott utasítására egyik kutató járőre őrizetbe vette M. Mihályt és M. Sámuelt, akikről a környékbeli lakosok azt állították, hogy a magyar csapatok 1941. áprilisi bevonulásakor fegyverrel támadtak a honvédekre. Az őrizetbe vett két férfit az igazoló bizottsághoz kísérték, és később több száz emberrel együtt kivégezték őket.

A vádlott Nagy János főhadnaggyal ellenőrizte a beosztottak tevékenységét, amikor találkoztak egy körülbelül 30 fogolyból álló csoporttal. Ekkor érkezett oda a hadtestparancsnokság tehergépkocsija is, amelyről teát osztottak a razziában részt vevőknek. A vádlott megkérdezte a járművezetőtől, elvállalja-e, hogy az ott várakozó, összegyűjtött foglyokat elviszi a kivégzőhelyként megjelölt helyre. Miután erre a gépkocsivezető ráállt, a foglyokat felparancsolták a platóra, majd a kivégzőhelyen Nagy János jelenlétében, kétperces sortűzzel megölték őket.

A közvádló szerint ezzel a magatartásával Képíró Sándor közreműködött emberek törvénytelen kivégzésében, emiatt az ügyészség háborús bűntett elkövetésével vádolja.

atv.hu