Egy
órával ezelőtt jött ki a Képíró Sándor által indított per
tárgyalásáról. Volt rá példa korábban, hogy egy háborús bűnös
visszaperelte Önt?
Történt egy ehhez hasonló eset Skóciában, 1988-ban. Könyvet írtam, melyben egy
litván gyilkos egység tisztjével is foglalkoztam. Az illető
azért fordult bírósághoz, hogy megakadályozza a könyv megjelenését.
Milyen hatással van Önre Képíró cinizmusa? Elbizonytalanítja, netán feldühíti?
Az, hogy egy tömeggyilkosság végrehajtásában asszisztáló személy cinikus velem
szemben, irreleváns. Engem leginkább az foglalkoztat, hogy
kihallgatják-e a magyar hatóságok, mert a legfőbb cél,
hogy a társadalom tudja meg, mi történt Újvidéken. És nyilvánvalóan
azt is szeretném, hogy elnyerje a büntetését.
Korábban azt nyilatkozta, hogy
egyetlen olyan háborús bűnössel nem találkozott még, aki
megbánta volna, amit tett. Mi lehet ennek az oka?
Képesek hazudni önmaguknak, a
családjuknak, mindenkinek. Én főleg Kelet-Európából származó
háborús bűnösökkel foglalkoztam, litvánokkal, lettekkel,
magyarokkal, horvátokkal, akik „hazafias antiszemita” légkörben
nőttek fel. Ezekben a társadalmakban akkor minősültek hazafinak,
ha zsidót öltek.
Mi volt a benyomása Képíróról?
Tipikus kelet-európai antiszemita.
Véleményem szerint az ilyen emberek nem feltétlenül hittek
a náci faji ideológiában, miközben kollaboráltak a nácikkal.
Különböző okok miatt váltak antiszemitává: például évszázadokon
át a keresztény antiszemitizmuson nevelkedtek, vagy gazdasági
okokból gyűlölték a zsidókat. Ami közös bennük: a zsidók
gyilkolása közben meg voltak róla győződve: hazafias cselekedetekben
vesznek részt. És ez ennek a borzalmas történetnek a lényege.
Hadd említsek egy történetet, ami jól példázza ezt a hihetetlennek
tűnő állítást: Néhány nappal azt követően, hogy a nácik
megérkeztek Litvániába, 52 zsidó férfit halálra ítéltek.
A kivégzésüket különösen kegyetlen módon hajtották végre
– nagyszámú nézőközönség, köztük nők és gyermekek előtt,
akik lelkesen tapsoltak. A szerencsétlen áldozatok egy
része úgy halt meg, hogy szétrobbantották a gyomrukat.
Amikor mindegyikükkel végeztek, valaki felment a pódiumra
és elkezdte énekelni a litván nemzeti himnuszt. Az éneklésbe
bekapcsolódott az összes jelenlévő. Fel kell tenni kérdést: mi köze van a litván himnusznak zsidó litván polgárok
meggyilkolásához? Meg voltak győződve arról, hogy a zsidók
meggyilkolása hazafias dolog.
A nácivadászat egyik célja az,
hogy felhívja a fiatalabb nemzedékek figyelmét arra, mi
történt a holokauszt során az érintett országokban. De
nagyon sokan tisztában vannak a tényekkel, és ez igaz Magyarországra
is, ennek ellenére van egy 17 százalékos támogatottságú
szélsőjobboldali párt, amely lépten-nyomon antiszemita
megnyilvánulásokat tesz.
Attól, hogy valaki tud valamit,
nem biztos, hogy tudatosítja is magában, és nem biztos,
hogy levonja a megfelelő tanulságokat. Egy olyan ember,
aki antiszemita ideológiával, rasszizmussal terhelt időszakban
nő fel, nem feltétlenül képes levonni a konklúziót, hogy
a holokauszt egy borzalmas dolog. Tudja, hogy mi történt,
de letagadja. Vagy ha nem is tagadná, azt mindenképpen
tagadja, hogy a magyaroknak ehhez bármi közük volna. Képíró
tökéletes példája ennek: amikor ma elhagyta a bíróságot,
egy újságíró megkérdezte, sajnálja-e azokat az embereket,
akiket az ő közreműködésével meggyilkoltak. Azt felelte,
nem bánt meg semmit, mert nem követett el semmilyen törvénybe
ütköző dolgot.
Ettől azonban nem keseredhetünk
el, sőt, még keményebben kell dolgoznunk, hogy minden lényeges
információt a nyilvánosság elé tárjunk. Szeretném megragadni
az alkalmat a Hetekkel kapcsolatban: példaértékű volt,
ahogy a lapjuk beszámolt a Zentai ügyről. A Hetek ebből
a szempontból is nagyon fontos közszolgálati tevékenységet
végez.
Hallott róla, hogy Magyarországon
ismét van csendőrség? A Jobbik hozta létre, és nem veteránokról
van szó.
Ezt most hallom először. De éppen
ezért mondom, a mi feladatunk az, hogy megpróbáljuk tudatosítani,
milyen veszélyt jelent a szimpátia a nyilas mozgalommal
illetve támogatóikkal, hiszen Magyarországon ők hajtották
végre a holokauszt bűntetteit. A csendőrség újjászervezése
nagyon veszélyes jel.
Hány ma is elő náci háborús bűnös
van Magyarországon?
Ezt senki nem tudja, de nem csak
az önök országát illetően, hanem minden ország esetében
ugyanez a válasz.
Jelenleg két honfitársunk szerepel
a legkeresettebb háborús bűnösök listáján. Zentai Károly
ügye 5 éve húzódik, Képíró Sándoré 4 éve. Ez átlagos a
praxisában?
A Zentai-ügyben a magyar kormány
azt tette, amit tennie kellett. Felvette a kapcsolatot
Ausztráliával, és kérte Zentai kiadatását. A döntés az
ausztrálok kezében van, éppen ezért a magyar hatóságokkal
szemben semmilyen kritika nem fogalmazható meg. A Képíró-ügyben
más a helyzet: Képíró Sándor Magyarországon él, szerintem
már régen ki kellett volna hallgatni. Képíró ügye egy nagyon
különleges eset, mert nagyon sok részletes, precíz információm
van vele kapcsolatban. Kérdés tehát, hogy mire várnak a
hatóságok.
Bent ültem a tárgyaláson, és számomra
úgy tűnt, megfordult a szereposztás: Bár ebben a perben
Ön a vádlott, Képíró pedig a vádló, Ön részletesen kifejtette
a Simon Wiesenthal Központ céljait, miközben Képíró Sándor
szánalmasan védekezett.
Megindító volt érezni a tárgyaláson
résztvevők támogatását, ugyanis nagyon sok országban gyűlölnek
az emberek, azt kívánják, bárcsak halott lennék. Sőt, az
interneten indítottak egy „Öld meg Zuroff-ot!” című fórumot.
Budapesten egészen más fogadtatásban részesültem, és ezt
szeretném megköszönni Németh Sándornak és Juditnak, valamint
a Hit Gyülekezetének.
Én is úgy érzem, sikerült ismertetnem a bíróság előtt a
munkánk célját. Ez a siker azonban nem elsősorban nekem
vagy az intézetünknek fontos, hanem Önöknek, magyaroknak.
Én nem itt élek. Hazamegyek Izraelbe, és az ottani problémáinkkal
fogok foglalkozni. A magyaroknak viszont fontos lenne szembenézni
a saját történelmüknek ezzel a borzalmas fejezetével, és
ennek az a legjobb módja, ha a felelősöket az igazságszolgáltatás
elé állítjuk.
Számtalan náci háborús bűnöst
kutattak fel, állíttattak bíróság elé. Hogyan viszonyul
az ezekhez az emberekhez?
Semmiféle személyes kötődésem
nincs ezekhez az emberekhez. Nem engedhetem meg magamnak,
hogy érzelmi kapcsolatba kerüljek velük, hogy gyűlöljem
őket.
atv.hu
|